Minden a hagyományos légitársaságokkal kezdődött. Ahol még alanyi jogon járt a repülőjegy mellé az ülőhelyfoglalás, a nagybőrőnd feladása, a szendvics, a kávé – és az utaskísérők mosolya. Persze azok a fránya fogyasztói igények, hogy olcsón lehessen eljutni repülővel bárhova, arra késztették ezeket a ravasz üzletembereket, hogy mindenféle spórolósabbnál spórolósabb, eredetileg lovak eledeléül szolgáló cégeket hozzanak létre (bocs). És aztán hirtelen, néhány álmatlan éjszaka után, Hans feltette a kezét egy hétindító meetingen a charlottenburgi székházban, és azt mondta: uraim, legyen itt egy légitársaság, ami ötvözi ezt a kettőt!
Manapság a médiában is gyakori szereplő volt a címben szereplő cég – ami bizony sajnálatos, ugyanis egyáltalán nem vidám hírek jöttek felőlük. Eladják flottájuk felét, leépítik dolgozóik egy részét, bezárják pár bázisukat, mindezt azért, hogy egyáltalán életben tudjanak maradni.
Szerencsére, utasként ezekből a történésekből nem érzékelhetünk túlzottan sokat. Az Airberlin még mindig remek, és nem csak egy átlagos fapados társaság színvonalához képest.
Ahogyan neve is mutatja, egy berlini központú cégről van szó, innen indul járataik nagyrésze. Németországon belül még Düsseldorfban van nagy hub-juk, azonban hozzánk csak az előbbi székhelyükről repülnek. Naponta három járattal kötik össze a magyar és a német fővárost, ráadásul ezek a kora reggeli, napközbeni és késő esti indulásokkal igazán megkönnyítik az utazók dolgát.
Ahogyan már a bevezetőben utaltam rá, ez az a cég, ami megpróbálta megtalálni az arany középutat a szolgáltatás minőségét és az árakat illetően. Nyugodtan állíthatom, hogy ez tökéletesen sikerült, és erre már rögtön a jegyek foglalásánál rájöhetünk: azok ugyanis drágák. Persze annyira azért nem, mint egy klasszikus formában működő Lufthansánál, vagy KLM-nél, de azért itt ne számítsunk Ryanaires 2000 forintos jegyekre. Egy Berlin-Budapest retúrjegyért minimum 30000 forintot fogunk leszurkolni a pénztárnál, ami nem kevés, főleg, hogy tavaly év végétől az Easyjet mellett a Ryanair is indít járatokat Budapestről – igaz, nem Tegelre, hanem Schönefeldre, és nem is napi hármat, és nem is olyan jó napszakokban. 
De nézzük a szolgáltatásokat, amikben viszont az előbb említett két légicéget (és nagyjából bármelyik fapadost) magasan veri az Airberlin. Ferihegyen az első szembetűnő dolog, hogy nem kell a többiek által használt bádogterminálban tobzódni indulás előtt, hanem egy hagyományos utashídon érhetjük el a gépet. Ez az utasok nagyrészének nyilván nem sokat számít, de én nagyon szeretem a repülés teljes folyamatát, és kifejezetten lélekölő Budapest építészetileg is nagyon szép termináljából egy ilyen balkáni konténerbe átsétálni, hogy aztán sorban állhassunk és felgyalogoljunk a gépre. Sajnos csomagból nagyjából pont annyit vihetünk fel ingyenesen a fedélzetre, mint másoknál, és ez egy picit fájó, igazán lehetne itt is valami engedmény a magasabb árért cserébe – de sebaj, legalább nem állnak lesben mérőszalaggal a kapunál.
Ferihegyre leginkább A320-as és A319-es gépekkel repülnek, néha felbukkanhat egy 737-es Boeing is. Sajnos, nekem még nem volt szerencsém hozzá, de mindenkit megnyugtatok, az Airbusok is ugyan olyan jók, sőt, abban is biztos vagyok, hogy a többségnek fel sem tűnne belül bármi különbség.
Az utastér rendezett, a szürke ülésekkel kissé unalmas, de kétség kívül elegáns belsőt alakítottak ki. A székek még a hagyományosak közé tartoznak, és nem az ultravékony fajta, mint amikkel már a Wizz vagy akár a Lufthansa legújabb gépeit is szerelik – és amikkel nekem személy szerint az égvilágon semmi bajom nincs. Kifejezetten meglepő, már-már megdöbbentő viszont, hogy van fedélzeti szórakoztató rendszer. Fapadoson vagyunk, hát halló! Jó, azért annyira nem kell nagy dolgokra számítani, de egyre kevesebb helyen lehet már találkozni keskenytörzsű repülőkön a fejünk felől lehajtódó kis képernyőkkel, amik mindenféle érdekes adatot mutatnak repülés közben. Az újabb sokk pedig akkor ért, amikor az utaskísérők felszállás után snacket és üdítőt szolgáltak fel – egy ennyire rövid járaton ez már a hagyományos légitársaságoknál sem mindig nyilvánvaló.
Az Airberlinnek létezik bónuszprogramja (Topbonus), és mivel tagja a Oneworld légiszövetségnek, a mérföldeket a többi partner légitársaságtól is gyűjtögethetjük kedvünkre.
Biztosan lesznek, akik üzleti útjukhoz választják az Airberlint, vagy egy átszállás könnyebb megtervezésekor jól jöhet, hogy többnyire a nagy, központi repterekre érkezhetünk, de kétlem, hogy rajtam kívül sokan hajlandóak lennének akár háromszoros összegeket kiadni csak azért, hogy menet közben láthassák, éppen Brno fölött repülnek el, és leszálláskor szív alakú, egyedi logós csokival búcsúzzon tőlük a személyzet.
Bármennyire is kellemes érzés velük lenni a levegőben, sajnos a racionális énem nem feltétlenül döntene mellettük, ha spórolósan indulnék útnak – ettől függetlenül nagyon bízom benne, hogy megoldódnak a pénzügyi gondjaik, igazán kár lenne, ha a Malév sorsára jutna egy hasonlóan barátságos légitársaság.
